Megkeresni a déli part legjobb kilátását

Fontos tudni, hogy Fonyódon a felsoroltakon kívül sok egyéb látnivaló is akad, ám mi egy olyan, relatíve rövid túrát igyekeztünk kiválasztani, ami egyrészt családdal is bejárható (feltéve, ha gyermekünket is leköti az építészet), másrészt akár autó nélkül is teljesíthető. Az általunk választott három látványosság egymáshoz közel fekszik – szabadon választott sorrendben felkereshetjük őket. Mi azt a variációt választottuk, amelyik a leginkább időhatékonynak tűnt: a teljes túrát – vissza- és átsétálásokkal együtt – 80-95 perc alatt teljesítettük, úgy, hogy közben két magaslatról is megcsodáltuk a panorámát.

Várhegyi kilátó (a Villasortól kb. 15-20 perc)

Túránkat az ország legrégebbi egybefüggő villasorának legelején kezdjük, ám – most még – nem a házakra vagyunk kíváncsiak, hanem a Várhegyi-kilátót, mai nevén Várhegyi Széplátót szeretnénk becserkészni. Nem a könyvek által kijelölt túraútvonalon indítunk, hanema villasor legelső épületét (a városközpont felől nézve) jelentő Zeneakadémiát lőjük be magunknak. Kívülről semmi sem árulkodik arról, hogy odabent zenei oktatás folyik, egyedül a kapura kiakasztott kis tábla mutatja, hogy adott időszakban csak az akadémia tanárai és diákjai parkolhatnak itt. A villával szemben állva egy alig embernyi szélességű, apró ösvény húzódik.

Valóban annyira apró, hogy fotós-kollégámmal már össze is akadunk, ahogy megpróbálunk elindulni rajta. Bal kéz felől egy épület határolja az ösvényt, amely talán a közeli Tungi Étteremhez tartozhat, jobb oldalon pedig a Zeneakadémia kerítése állja utunkat. Egyenesen azonban szabad az út. Mintegy 60 méternyit haladhatunk, miután az ösvény véget ér, és szó szerint a Várhegy lábánál találjuk magunkat. Itt már a klasszikus piros háromszög jelzi a csúcsra vezető irányt. Magabiztosan vágunk neki: nem túlságosan meredek, de makacs kaptatón haladunk, az út jól jelzett. Még nem furcsálljuk, hogy senkivel sem találkozunk az erdőben – erre később magyarázatot kapunk.

Menet közben a növény- és állatvilágot bemutató tanösvény tábláival találkozunk, más látnivaló a lombkoronák miatt nem nagyon akad. Emellett találunk egy olyan táblát is, amely igen részletesen leírja a földvár szó jelentését. Ez leginkább azért érdekes, mert a kilátó egy árpádkori földvár maradványaira épült. Miközben itt-ott megállva kifújjuk magunkat, szinte észre sem vesszük, hogy megérkeztünk célunkhoz: a kilátó ott magasodik előttünk faszerkezetével és antennájával. Sajnos azt is csak most konstatáljuk, hogy felmenni nem tudunk: novemberben már csak hétvégente van nyitva, akkor is csak jó idő esetén. December elsejétől aztán be is zár, és csak február 28-án nyit ki újra.

Villasor (30-45 perc)

Lefelé ezúttal a műúton indulunk, ez talán rosszabb választás, mintha az erdőben mennénk, de következő „célpontunk” a villasor, amelyet nyugati végéről közelítünk meg, így nem kell kétszer megtennünk a távot. Az egyébként végig táblákkal jelzett műút azoknak jöhet jól, akik autóval közelítenék meg a kilátót: egyértelműen jelzik a sofőröknek az útirányt. Ahogy ereszkedünk lefelé, többször felvillan a Balaton látképe, majd leérünk a Bartók Béla utcára, ahol rátalálunk a villasorra.

Az első kapavágást 1894-ben tették, s az azt követő 10 évben gyakorlatilag az összes villa felépült. Ezt a Fonyódi Kulturális Központban tett látogatásunk miatt tudjuk, ahol a könyvtárban Varga István, az intézmény vezetője árult el néhány érdekességet a villasorról. „Tudomásunk szerint ennyire régi és egybefüggő villasor nincs az országban. 32 telek került kialakításra a fonyódi Várhegy északi oldalán, Szaplonczay Manó, Somogy vármegye tisztifőorvosa kezdeményezésére”. A miértre már maga a helyszín is megadja a választ: a hegyoldalból egyedülálló panoráma nyílik az északi part tanúhegyeire. A tó csendes víztükrén ezúttal megkettőződve láthatjuk a Badacsony és a kisebb hegyek sziluettjét. Persze ez önmagában kevés lenne, de megtudtuk azt is, hogy a kezdeményezés a „fürdőkultúra előmozdítása érdekében történt”. A bélatelepi fürdőtelepen az első 10 évben fakabinos öltözőkben öltözhetett a nagyérdemű, amelyeket a szezon végén elbontottak.

Az épületek 1944 nyaráig gyakorlatilag háborítatlanul pompázhattak eredeti fényükben, de a II. világháború itt is nyomot hagyott: a német és a szovjet hadsereg is tábori kórházként rendezte be az egész negyedet, majd 1947 utántól kezdődően megindult az államosítás és megjelentek a SZOT-üdülők.  

A 29 megmaradt villa állapota így egymástól jelentős eltérést mutat, ami kis disszonanciát okoz az egyébiránt harmóniára törekvő környéken. A rekvirálások, illetve a tulajdonosváltások sajnos meglátszanak az épületeken: némelyik még gyakorlatilag eredeti pompájában ragyog, ám sokuk esetében látható, hogy átépítették – nem feltétlenül az eredeti stílusban, sőt. A villák igen későn, csak 2011-ben kaptak védettséget, addig mindenkori tulajdonosuk gyakorlatilag szabadon átépíthette.

Sipos-hegyi kilátó (10 perc)

Nyáridőben egy kellemes 20-25 perces sétával elérhető, a központ vagy a villasor végét jelentő kanyarból jól látható Sipos-hegy felé haladva. Nehezen lehet eltéveszteni, hol kell lefordulnunk: egy székely kapu, Sipos-hegyi parkerdő felirattal tájékoztat bennünket arról, hogy jó helyen járunk.

Az erdei tornapályán át haladva mintegy félóra az út, míg azt kihagyva, az ivókút felé 10 perc alatt felérhetünk a sok helyen Postás-kilátónak nevezett toronyhoz. A mikrohullámú átjátszótorony kedvelt pihenőhely, s nyitvatartási időben Balatonkenesétől Keszthelyig tárul elénk a balatoni panoráma.

‍

Forrás: https://welovebalaton.hu/aktiv.balaton/megkeresni.a.deli.part.legjobb.kilatasat